CHARLES HOY FORT (1874-1932), AZ ELSŐ UFO-KUTATÓ

 

Charles Hoy Fort 1874. augusztus 6-án született Albanyban. Szülei Hollandiából bevándorolt jómódú üzletemberek voltak, akik kereskedőként megfelelő anyagi hátteret tudtak biztosítani három gyermeküknek.

 

 

 

Charlesnak (aki a legidősebb volt) már kiskorában is ki kellett vennie a részét a családi vállalkozásból. Nem szerette a szüleit, különösen az apját nem, akit egy későbbi írásban "a kegyetlen" jelzővel illetett.

Már egészen fiatalon magával ragadta az ismeretlen, sokat olvasott. Tizenöt éves korában levelet írt írói példaképének, Verne Gyulának, akitől önéletrajzot kért. A neves francia író gondolkodása, és írói pályafutása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ifjú Charles figyelme a különös jelenségek felé irányuljon.

 

 

Tizennyolc évesen elhagyta a családi fészket, és New Yorkba ment szerencsét próbálni. Újságíró lett, saját lapot indított.

Huszonkét évesen, miután beutazta az USA-t, Skóciát, Írországot és Angliát, egy dél-afrikai városba, Capetownba került, ahol azonban ledöntötte lábáról a malária. Gyógyulása után hazatért New Yorkba, és beleszeretett Anna Filanba, aki az apja házában cselédként dolgozott. Bár szülei a társadalmi különbségek miatt ellenezték a házasságot, az mégis megköttetett.

 

 

Fort keményen dolgozott, lepkék preparálásával, és különböző magazinoknak írt cikkeiből tartotta el a családját. Soha nem gazdagodott meg, ezt mi sem jelzi jobban, min az, hogy élete végéig egy kis bronxi lakásban élt szerényen, de nagy szeretetben és boldogságban a feleségével. Annának nagy szerepe volt abban, hogy férje nyugodt és zavartalan körülmények között hódolhasson kedvenc időtöltésének, a paranormális jelenségek kutatásának.

 

 

Miután szülei meghaltak, eladta a családi fűszerboltot, és életjáradékot kötött magának, így élete végéig zavartalanul kutathatott a könyvtárak és múzeumok mélyén.

Fort paranormális kutatása a szenvedélyes gyűjtőkedvéből fakadt. A pályafutása 1906-ban kezdődött, ekkor gyakorlatilag beköltözött a new yorki városi könyvtárba, és minden idejét a kutatásoknak szentelte. A pókhasú, ázsiai orrú, vastag fémkeretes szemüveget, és gyurgyijevi bajuszt viselő "professzor" rettentő mennyiségű könyvet, újságot, és folyóiratot böngészett át. Jegyzeteket készített, amelyet otthon az íróasztala melletti cipős dobozokban rendszerezve tárolt.

 

 

American Almanach, London Times, Annual Record of Science, Les Annales de la Societe Etomologique de France, Philosophical Magazine, Meteorological Journal - csak néhány lap, amelynek nem egy esetben húsz évfolyamát is alaposan átolvasta különös és megmagyarázatlan esetek után kutatva.

Békaesők, meteorok, gömbvillámok, repülő korongok, idegen élőlények, szárnyas idegenek, fekete hó, különös eltűnések, kék holdak, zöld Nap, és még vagy huszonötezer, ehhez hasonló jegyzet.

 

 

Tények, amelyeket a tudomány nem volt hajlandó tudomásul venni. Beszámolók gyűjteménye, amelyek a "Túlzott egybeesések menhelye" címet viselték azzal a céllal, hogy nyomtatásban megjelentetve majd felverik a csendet. Ám nem történt semmi, úgy vélte, az emberek nem akarják tudomásul venni, mi folyik körülöttünk. Egy szép napon aztán Charles Fort, aki betegesen rettegett attól, hogy egy kóbor parázs elpusztítja a kartotékját, az egész gyűjteményét önszántából elégette. Úgy gondolta, hogy csak a küszöbén topog mindannak, amit vaktában keresett.

1920-ban csalódva az életben Londonba utazott, ahol hat hónapot pihent, de közben már feltöltődve vetette bele magát a munkába. Szinte beköltözött a British Múzeumba, kiterjedt levelezést folytatott a világ legnevesebb könyvtáraival.

 

 

Nyolc kemény évig tanulmányozott minden olyan tudományt, amelyről úgy vélte, elősegítheti a megmagyarázatlan jelenségek megértését.

Negyvenezer jegyzetet ezerháromszáz alosztályba rendezve, saját gyorsírással apró kartonokra jegyzett le, hogy majd egyszer bizonyíthassa: léteznek más világok, és ezekből időnként "ízelítőt kap" az emberiség.

Közben könyveket és újságcikkeket is írt, tanulmányaiban az "elvetett tények" kutatását sürgette, gondosan ügyelve arra, hogy mindegyiket ellenőrizze. Kutatásait kiterjesztette a lélektanra, morfológiára, kémiára és a csillagászatra is, miközben igyekezett racionálisan gondolkodni, és a tényeket szem előtt tartani. Ahogy ő fogalmazott: "Értelmes vagyok, és így merőben különbözöm a hívőktől. Mivel bennem nincs meg a new yorki konzervatív, vagy az eszkimó varázsló megvető előkelősége, kénytelen vagyok elfogadni más világok létezését is."

 

 

Gyűjtőszenvedélye miatt a látása megromlott, és ideiglenesen megvakult. Több hónapon keresztül nap, mint nap meditált, barna kenyéren és sajton élt, majd miután részlegesen visszanyerte a látását, könyvírásba kezdett. 1932-ben halt meg, utolsó könyvének, a Vad tehetségek megjelenésének napján.

 

 

Charles Hoy Fort élete és munkássága jelentős szerepet játszott abban, hogy az emberek figyelme a különös jelenségek felé irányuljon. Ez azért meglepő, mivel amíg élt, soha nem beszélt senkinek sem a gyűjtőszenvedélyéről.

Könyvei:

Elátkozottak könyve (1919)

Új földek (1923)

Lo! (1931)

Vad tehetségek (1932)

 

 

A megjelent kötetek csak mérsékelten voltak sikeresek, bár három kontinensen, Amerikában, Európában és Ausztráliában is a könyvesboltok polcaira kerültek.

Ám akik elolvasták, és magukévá tették a gondolatait, azok kisebb-nagyobb csoportokba, rajongói klubokba szerveződtek. Egy évvel halála után Tiffany Thayer, a híres amerikai publicista kezdeményezésére megalapították a Charles Fort Baráti Társaságot. Megszámlálhatatlan jegyzetét is ez a társaság vette gondozásba, és egy időszaki kiadványban, a Doubt (Kétely) nevet viselő újságban időről-időre megjelentették egy-egy érdekes írását.

A lap teret adott minden "átkozott ténynek", vagyis minden olyan esetnek, amelyet a tudomány nem tudott, vagy nem akart megmagyarázni. Ebben a tárgykörben igen részletes adatok, és statisztikai kimutatások álltak rendelkezésükre, kutatásaik is ebben a tárgykörben voltak a legkiterjedtebbek, és legteljesebbek a világon.

 

 

 

A Charles Fort Baráti Társaság hivatalos jogutódja a Charles Fort Intézet , amely napjainkban saját múzeumot, és archívumot tart fenn. Emelett kilenc országra kiterjedő hálózata révén friss adatokat is gyűjt.

Fort rajongói között találhattuk John A. Keelt, az ismert kutatót, valamint Arthur C. Clarke-ot, a távközlési műhold atyját, valamint George Andrews UFO-kutató, szakírót is.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

             

A honlapot készítette: Viszkok András (2008) - Ajánlott felbontás: 1024x768 - Böngészők: Internet Explorer, Flock, Mozilla Firefox